Szerdán (március 23.) voltunk a Főkefe Gyárban.

Reggel érkeztünk meg és egy Jádi Kriszta nevű nő köszöntött minket. Bevezetésként elmondta, hogy Magyarországon sajnos csak 18-25% a fogyatékkal élő társadalomnak dolgozik, mivel Magyarországon nagyon nehezen integrálódnak, és nem fogadják be őket a társadalomba. „A Főkefe Közhasznú Nonprofit Kft. célja a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatása. Jelenleg kb. 3700 munkavállalóval foglalkozik a cég, országszerte 65 telephelyen. A kb. 3700 megváltozott munkaképességű munkavállalóra 10 rehabilitációs mentor jut (3 fő, illetve a rehabilitációs osztály vezetője Budapesten dolgozik, valamint Szombathelyen, Komlón, Mezőkövesden és Cegléden is dolgoznak rehabilitációs mentorok), ez rendkívül kevés.” Ezt mondta egy interjúban Megkért minket hogy ne nevessük ki a dolgozókat, és hogy tisztelettel kezeljük őket. Körbe vezetett a műhelyekben és megismerkedtünk a különböző dolgozókkal, illetve a feladatukkal. Pár dolgozó bemutatkozott. Sok ember tudta magáról mondani azt, hogy már 20+ éve alkalmazott a gyárnál. Mindenféle fogyatékkal élő emberről tudtunk meg. Fogyatékkal született és szerezett emberek dolgoznak a műhelyben. Kriszta, a körbevezetés vége fele megállított minket és kijelentette, hogy biztos nagyon furcsának tartjuk az itteni embereket. Ez után több hasonlattal próbálta ezt alá támasztani, helyenként sértő előítéletekkel vázolta fel, hogy a mi generációnk milyennek tűnik.

Konklúzióként azt mondanám, hogy most már én is fontosnak tartom a fogyatékkal élő emberek munkalehetőség biztosítását. Jónak tűnik a gyár amennyit láttam belőle, csak sajnálom, hogy az a hölgy volt aki bemutatta a szervezetet.

Halácsy Blanka (2016. márciusi témahét)