Csoportvezetőnk lányával tudtunk beszélgetni, a keddi délelőtt során (március 22.). A fia Áron epilepsziás lett 6 hónapos korában és arról mesélt nekünk, hogy hogyan kezelik férjével a mindennapi nehézségeket. Áron mellett van még egy idősebb fiúk Bálint. Amikor Bálintnak kiderült a betegsége, 180 fokos fordulatot vett az életük. Mindent át kellett gondolni és szervezni. 

Nagyon érdekes volt hallani egy olyan embert akinek az élete megváltozott amiért fia epilepsziás lett. Őszintén válaszolt az összes kérdésünkre és minden részletet megosztott velünk. Nagyon tetszett, hogy reálisan látta a dolgokat és nem csak azt mondogatta, hogy minden rendben lesz. Vannak elképzelései Áron jövőjével kapcsolatban. Sok terápiára jártak és még járnak is, két agyműtétet izgultak végig és fáradnak. Eszter mesélte, hogy voltak pillanatok amikor megtörtek és majdnem feladta. 

Sokszor gondolkodtam már a jövőn, hogy milyen lesz ha nekem gyerekem lesz. És, hogy mindent megfogok tenni azért, hogy egészséges legyen. Ám az ha én mindent megteszek nem azt jelenti, hogy sikerülni is fog az elképzelésem. Nagy félelmem, hogy a gyermekem majd nem tud "teljes életet" élni. És most, hogy láttam milyen nehéz Eszternek mégjobban félek. De azt is láttam, hogy ő milyen erős, hogy azok ellenére amiken keresztülment még mindig dolgozik, bírja és egy másik gyermeket is nevel. A legszebb dolog az egészben, hogy ezt a sorsot megpróbálta hasznosítani úgymond. Játékokat csinál sérült gyerekeknek, és megosztja a tapasztalatait más sorstársakkal. 

Nagyon élveztem ezt a beszélgetést. Örülök, hogy hallottam a gondolatait és őszíntén és nyíltan mesélt nekünk, Tetszett, hogy nem használt ilyen tipikus közhelyeket és reálisan látta a dolgokat. A legtöbb jót és sikert kívánok nekik. 

Molnár Csilla- 2016. március témahét