Kedd dél előtt jött hozzánk egy ombucman, aki előadást tartott nekünk az emberi jogi munkájáról, saját élményeiről, amiket átélt, miközben értelmi fogyatékosoknak segített a mindennapjaiban és foglalkozott velük. Az előadás nagyon érdekes volt számomra. A legelejétől fogva úgy éreztem, hogy ez egy nagyon nehéz, lelkileg megterhelő munka/feladat amit csinál, és minél tovább hallgattam, annál jobban erősödött meg bennem ez a tudat. Amit alapból is tudtam, hogy a fogyatékkal élőket az emberek általában úgymond „nem szeretik”, az előadás végére és a témahét végére biztosra tudtam, hogy sokszor sajnos undorral gondolnak rájuk. A jogaikkal kapcsolatban például azt tudtam meg, hogy az rendelkezhet szavazati joggal, aki tud válaszolni néhány alap kérdésre, mint például ki Magyarország miniszterelnöke, köztársasági elnöke, stb. Végül elmondott még egy a saját élményei közül és nekünk ki kellett találnunk, hogy ez melyik kontinensen,  országban történt. Az elmondása szerint egy fogyatékkal élő személyt borzasztó körülmények között tartottak és szinte mindenki Afrikára, vagy Ázsiára tippelt. Mint kiderült ez Magyarországon történt. Gondolom sokakat, de engem legalábbis nagyon ledöbbentett. Én személyesen csak remélni merem, hogy a helyzet javulni fog az egész világban a fogyatékkal élő személyekről alkotott vélemény az emberekben, de nem érzem, hogy ez hamarosan megtörténne.

Albert Áron, 2016 témahét